~Szívcsapás (Slammerek #1)

Colleen Hoover
Könyvmolyképző Kiadó 2014
296 oldal
(Slammed)
*****
Barthó Eszter fordításában
ISBN: 9789633738283
Borító: *****
Moly: 93 %
Goodreads: 4,3

"Apja váratlan halála után a 18 éves Layken lesz édesanyja és öccse legnagyobb támasza. Bár kívülről erősnek tűnik, valójában teljesen összetörik. Ekkor lép be életébe az új szomszéd, a 21 éves, jóképű Will, akinek a slam költészet iránti szenvedélye őt is magával ragadja. Bár az első pillanattól fogva közel kerülnek egymáshoz, egy szörnyű felfedezés már az első csodálatos randevú után kettejük közé áll. Mindennapi találkozásaik onnantól fogva fájdalmassá válnak. Küzdenek az egymás iránti vonzalmuk ellen, és szenvednek az őket szétszakító erők miatt. Csupán a költészet révén tudják őszintén kifejezni érzéseiket egymás iránt, és elképzelni egy olyan jövőt, amelyben a szerelem ünnep, és nem fájdalom."

A Colleen Hoovertől olvasott könyveim listáján ez csak a második helyet érte el, előtte már olvastam a Reménytelent, ami az írónőtől magyarul megjelent első könyv, és erősen asszociálok arra, hogy a Visszavonuló lesz a harmadik helyezett, ami a Szívcsapás második (közeljövőben megjelenő) része. A harmadik kötetnek még nincs magyar címe, de szerintem jövőre az is meglesz, a könyvvel együtt. 



Reménytelen volt az a könyv, ami egy új pontot adott hozzá az életemhez, az értelméhez, annyira megindító, bár én nem sírtam az olvasása közben, mint ahogy a borító hirdeti. Nagyon imponáló volt címválasztás az első könyvének, ugyanis nem csak a főszereplők helyzetére utal, de a további érdekességekért olvassátok el az ajánlóm, majd a könyvet!
Az előbb említett két sorozaton kívül nagyon várom a Maybe Someday (Talán egy nap) című könyvét, hogy lefordítsák és olvashassam. Sok jót hallottam róla, de még nem érzem magam felkészültnek egy eredeti nyelvű könyv olvasásához. 


A könyv címe szerintem nagyon kifejező, bevallom, eddigi életem során nem hallottam sehol a slam költészetről, de nagyon megtetszett, ha valakit már csak a téma is érdekel, bátran ajánlom!
A terjedelem szögéből nézve elégedett vagyok, ám engem érdekelt volna még pár dolog magával a költészettel kapcsolatban, vagy például az osztály többi tagjának versei. Volt rá példa, hogy egyet-kettőt felolvastak, azonban én ezt kevésnek tartottam. 
Nem tudom, mit lehet még írni folytatásba, lezárt történetnek is tekinthető, megvoltak a veszekedések, a Sors keze is szerepelt, miszerint Will és Lake nem lehet együtt, gyászból is megkaptuk az adagunkat, a jövőbe is betekintést nyertünk. Ezek után a folytatásban Will szemszögéből olvashatunk, ami nagy szó, mert egy nőnek nehéz férfi fejjel gondolkozni, az érzéseit leírni. Egy kis kedvcsinálónak itt a  Visszavonuló fülszövege:
"Layken nem biztos benne, hogy Will-lel való viszonya a megfelelő alapokra épült, Will pedig nem tudja, hogyan bizonyíthatná szerelmét egy olyan lánynak, aki továbbra is „töklámpásokat farag”. Miközben válaszokat keresnek a kérdéseikre, egy még nagyobb erőpróba vár rájuk – valami, ami nemcsak az ő életüket, de a szeretteik életét is megváltoztathatja."

Lake
Layken Cohen (Lake ~ tó), akinek nevét az anyja óriási képzelőereje szülte, a Layla és a Kennedy ötvözete, jelenleg tizennyolc éves, végzős gimnazista, aki az öccsével és az anyjukkal most költözött el Texasból, a régi lakásukból, mert túl sok emlék fűzte a helyet a nemrég elhunyt apjukhoz. A michigani ház, ahova költöztek egy kertvárosi kerületben van, nem messze az iskolától. 
Lake kedvenc bandája az Avett Brothersami egy concordi (amerikai) együttes, country-zenés dallammal szólnak a dalaik, amiknek olyan szép szövegük van, és a fordításuk se rossz. 
A karaktere szerintem elég hivatalosan van megalkotva, megvan a szál, hogy elhunyt legalább az egyik szülője, hogy alacsony, természetes szépség, akinek nincs sok barátja az iskolában, és a testvére iránti szeretete is megmutatkozik, nem is egyszer. 
Will Cooper pedig pont az ellentéte. A legnyugodtabb, leggondoskodóbb srác azok közül, akiről eddig olvastam. Megélt már mindent, van egy bizonyos fontossági sorrendje, amiben senki nem léphet előrébb az öccsénél, Igazi, mélyről jövő érzelmeit sosem mutatta ki se a testbeszédjével, se a mimikájával, ha mégis hallottam tőle bármit, azt versben írta le. Szeretném megosztani veletek a (szerintem) legszebb verset, ami a könyvben szerepelt.

"Egymillió-ötvenegyezer-
kétszáz perc.
Nagyjából ennyi perce
Szeretlek,
Ennyi perce gondolok rád,
Ennyi perce féltelek,
Ennyi perce köszönöm meg Istennek, hogy vagy nekem,
Ennyi perce köszönöm meg a világmindenség valamennyi
istenének, 
hogy vagy nekem.
Egymillió-
Ötvenegyezer
És
két-
száz
Perc...
Egymillió-ötvenegyezer-
Kétszáz alkalom.
Ennyiszer nevettettél meg,
Ennyiszer álmodtam veled,
Ennyiszer adtál nekem hitet,
Ennyiszer mutattál rá a dolgokra,
Ennyiszer rajongtam érted,
Ennyiszer imádtalak,
Életem értelme.
És pontosan egymillió-ötvenegyezer-kétszáz
perc múlva
megkérem a kezed,
és arra kérlek, hogy életed
további perceit töltsd velem."


A három fő helyszín az N9NE Club, Layken iskolája és a főszereplők otthona.
A klubról fontos tudnivalók:
- itt tartják a Slam-estetek,
- ami azt jelenti, hogy este 8-tól zárásig bárki felléphet a saját versével, $3 a nevezési díj,
- de vannak versenyek, amikor random kiválasztanak pár embert, és rögtönözve kell párbajozniuk a verseikkel.
A suliról:
- egyszemélyes padok minden órán (amit kifejezetten szeretek),
- a kreatív írásmód határozottan a kedvencem lett
Az otthonuk:
- egymással szembe helyezkedik el a két ház, az úttest két oldalán,
- a két öcsike világi haverok lesznek,
- a Darth Vaderes mamusz nem ciki,
- ahogy a mosókonyha is egy jó hely.


A cím szerintem nem tükrözi teljesen a történet alapvonalát. Rendben, hogy Lake és Will kapcsolata egy sorscsapásnak is betudható, hogy, jajj, ők se lehetnek együtt, de szerintem sokkal több rejlik ebben a könyvben a szerelmi szálon kívül. Ott vannak például a versek. Imádtam a műben szereplő költeményeket. Nem nagyon rajongok az irodalom ezen ágáért, de a slam kultúra szerintem nagyban kiemelkedik a többi alfaj közül. Biztos, hogy én nem fogok írni (az ajánlókon kívül), de attól még olvasni ezeket a remekműveket felemelő érzés. 
Átvitt értelemben értelmezve (hmm.ez jól hangzik) ha a szívcsapásra gondolok, mint fogalomra a szívről egy légy jut eszembe, a csapásról meg, ahogy lecsapjuk a legyet, akár egy szív alakú légycsapóval. Én sem tudom, ez hogy jutott eszembe. Vannak ilyen pillanataim.

Az értékelés szerintem minden elmond, amit én az előbbiekben nem írtam le. Alig várom a folytatást; nem mondom, hogy nem bírom ki, mert kibírom. Véleményem szerint ez magában is megállja a helyét, itt még szép és jó a vége, valószínű, hogy a következő részben is az lesz, de ha Will szemszögéből olvassuk...az más.



-----------------------------------------

Slam-költészet
A slam költészet egy olyan alulról szerveződő esemény, ahol a résztvevők saját verseiket, műveiket előadják pár percben, és ezek után értékelik egymást. Általában numerikus értékelést használnak, mint például a nullától tízig terjedő skála. Célja egymás szórakoztatása, kisebb hírnév szerzése, elgondolkodtatás. Története 1984-ben indult, amikor is egy építőipari munkás, önjelölt költő, és barátai a kedvenc klubjukban felolvasó eseteket szerveztek egymás szórakoztatására. Később a szervezők több csapatot is meghívtak az eseményekre, így már egy komolyabb versennyé nőtte ki magát, ami kezdetben csak hobbiként indult, később az egész egyfajta párbajjá alakult át, ahol a közönségé volt a döntő szó. Ezután a slam költészet szerte a világon elterjedt, mint például Európa egyes országaiban, a Távol-Keleten, Dél-Koreában, Japánban, Indiában stb.