~Úgyis elfelejtem

Írta: Cat Patrick
Kiadás éve: 2012
Oldalak száma: 278
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft. / Vörös Pöttyös
A mű eredeti címe: Forgotten
Értékelés: *****

Fordította: Cziczelszky Judit

ISBN: 9789632456768

Hol találtam rá? Pontosan nem emlékszem, de vagy egy könyvesboltban, vagy a Könyvmolyképző Kiadó szórólapján.
Luke

Borító: *****

Kedvenc szereplő: Luke

Saját rövid leírás:
London Lane különleges memóriával bír. Nem a múltra emlékszik, hanem a jövőre.
Minden este jegyzetet ír magának, hogy mi történt előző nap vele, így másnap tudni fogja, kivel, hogyan viselkedjen. Amikor az óra elüti a 4:33-at, London agya újraindul. Nem emlékszik a gyerekkorára, hogy összeveszett-e valakivel, vagy nem, arra, hogy jár-e valakivel, vagy nem.
London iskolájában egyik nap feltűnik egy új fiú. Vonzza magához a lányt, mintha ezer éve ismerné, azonban London nem látja őt az "emlékeiben", a jövőjében. Nem látta előre, hogy aznap találkozni fog valakivel és ezek után se fogja tudni, ki ő és mit keres az életében. Luke Henry minden nap elkápráztatja, London nem hiszi el, hogy az övé, hogy őt szereti és nem mást. De Luke mitől ilyen magabiztos? Tudja, hogy valami nem stimmel Londonnal, de nem említi neki, nem kutat utána, csak beletörődik, hogy a lány minden nap bele fog szeretni, minden nap meglepetést tartogat a számára. Luke minden nap csodásan fog kinézni és minden egyes nap mindent meg fog tenni London kedvéért. 
De ez elég egy párkapcsolathoz, ilyen bonyolult helyzetben is?
Ha London nem ír jegyzetet este, akkor reggel semmi emléke nem lesz az előző napról, talán még Luke-ra sem fog emlékezni.
Emellett van egy visszatérő álma is, amit egyszerűen "Sötét Álom"-ként emleget a jegyzeteiben és, ami borzalmas következményeket ígér.

Vélemény: 
Imááááádtam. Egyszerűen imádtam. Nincs rá jobb szó, ami kifejezi ezt az érzést.
50 első randi
jutott eszembe, ahhoz képest ez sokkal összetettebb, sokkal érzelmesebb, mind szerelemben, mind magányban és értetlenségben. Helyet kap a könyvben egy esemény, amelyre London nem emlékezhet, nem készített róla jegyzetet és az anyja se mesélte el neki soha; el akarta felejteni. Ez az esemény folyamatosan kísérti Londont, de sehogy se tud rájönni, honnan ismerősek neki a részletek.
Az, hogy Luke mióta és hogyan részese London életének, nagyon megindító, aranyos és erőt ad, hogy el hidd, érdemes várni és harcolni.
London anyja nem sok szerepet kap a könyvben, azonban van, hogy kulcsfontosságú, hogy ő is ott legyen egy-egy jelenetben.
Néha én is azt kívánom, bárcsak egyszerűen elfelejthetnék dolgokat, embereket, eseményeket. Szerettem London helyében képzelni magam, bár voltak kétséges pontjaim, hogy kit, honnan ismer fel vagy mennyi jegyzetet írhat, menyivel korábban kelhet fel, hogy reggel mindent elolvasson, na és persze, hogy emlékszik a tananyagra, ha csak reggel van ideje tanulni? Bár ezek inkább költői kérdések, nem hiszem, hogy bárki meg tudná válaszolni.
Mindentől eltekintve, összességében csak ajánlani tudom, nincs rá egy rossz szavam se!

Ajánlom
azoknak, akik szerették Adam Sandler és Drew Barrymore első közös filmjét, az 50 első randit.