Írta: Katja Millay
Kiadás éve: 2014
Oldalak száma: 504
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft. / Rubin Pöttyös
A mű eredeti címe: The Sea of Tranquility
Értékelés: *****
Fordította: Komáromy Zsófia
ISBN: 9789633737781
Hol találtam rá? A Könyvhéten.
Borító: *****
Kedvenc szereplő: Josh
Saját rövid leírás:
Nastya a nagynénjéhez költözött, miután nem bírta elviselni a családja rá irányuló figyelmét, miután már több, mint egy éve nem szólt senkihez egy szót sem, miután meghalt.
Az új iskolában szó szerint új életet kezdett, új, minden határt túllépő külsővel, új szándékokkal. Miszerint nem kerül közeli kapcsolatba senkivel és még mindig nem szól senkihez. Feszültség-levezetésként, mikor nem képes aludni, éjszaka kijár futni. Nem visz magával órát, csak fut és fut. Nem visz magával térképet, GPS-t vagy telefont, csak fut ki a világból, el a gondok elől. Nem hallgat zenét, csak a természet hangait. Az egyik ilyen estén egy ház előtt köt ki, ahol fel van nyitva a garázsajtó, miközben az egyik évfolyamtársa bent szereli az autóját. Az éjszaka közepén. Nastya még mindig nem beszél, így a fiú nem tudja meg mit keres ott, de ezután egyre többet megy vissza.
Josh egyedül él, szereti a kocsiját, hiába, hogy az csak egy furgon, és mindennél több időt tölt annak szerelésével és van egy erőtere, ahová senki nem mer belépni. Ennyit tud róla Nastya. De mindenki más tud valami nagyon fontosat, ami a szemükben elkülöníti őt, valamit, ami miatt Josh bezárkózott, valami szörnyűt.
Nastya érdeklődését azonban felkelti a fiú, eltökélte hogy kideríti, mi történt vele, s talán megosztja vele a saját történetét.
Vélemény:
Uhh. Megrázó történet egy lányról és a múltjáról. Ez a könyv jelentette azt a pontot a életemben, amikor elkezdtem gondolkozni, hogy miért lehetnek az emberek olyanok, amilyenek. Beszélek itt a zárkózottságról, a kitűnni vágyásról, az unalomról, az érzelmek kinyílvánítási módjáról és annak befogadásáról, a reakciókról. Én sokszor kísérletezem ezekkel, de a reakciók azok, amik engem megfogtak. Tíz emberből kettő ad olyan választ, aminek értelme és mélysége is van, nem csak mondják. Tíz emberből kettő (ezesetben): Nastya és Josh. Mindketten találkoztak már a halállal, ilyen-olyan módon, mégis hasonlóan reagáltak. Elzárkóztak. Majd egymásra találtak. És az út, ami ide vezetett, minden volt, de unalmas, nyálas, vagy izgalmas egyáltalán nem. Nem nevezhető izgalmasnak, mert amikor félsz, hogy mi következik az nem izgalom. Az valami hasonló, de nem ez a jó szó rá. És ha kérdeznétek, hogy akkor mi, nem tudnék válaszolni. Ez át kell élni, hogy teljesen megértsük, ellenben azt sem mondom, hogy tegyetek így, mert senkinek nem kívánok ilyet. Ez egy csodálatosan megírt történet, és annál tanulságosabb. Hogy ne ítéljünk el másokat, hogy lássuk a dolgok mélyebb értelmét. Akár a versekben, olvassunk a sorok között.
Ajánlom
azoknak, akik találkotak olyan emberekkel, akik zárkózottak, terjengenek róluk pletykák, de senki nem ismeri a valódi énjüket.
